Ami a világirodalmi ízlésemet illeti: főleg USA és Nagy-Britannia, ami a szerzőket illeti; témában pedig pszichológia, emberközi és interetnikus viszonyok. Lássuk csak!
William Wharton: Apa
Whartontól a Madárkát szokás ismerni, ami szintén egy nagyszerű könyv, mint ahogy az összes könyve, tehát mindet ajánlom. Nekem azért ez a kedvencem, mert (szeretem a zapukám) egyszerre sírtam és nevettem rajta. Ha van apád, anyád, testvéred, gyereked, vagy csak valaki, akit szeretsz, akkor olvasd el, mert magadra ismersz.
Daniel Keyes: Billy Milligan háborúi
Tudom, Keyes-től pedig a méltán népszerű és híres Virágot Algernonnak c. művet szokás ismerni. Én is azzal kezdtem, és gondoltam de jó, olvassunk mást is tőle. Aztán annyira belehabarodtam ebbe a dokumentarista nonfiction-be, hogy többször is elolvastam. Az emberi elme lenyűgöző, és erről Keyes győzött meg.
Anthony Burgess: Gépnarancs
Készülj fel, hogy először egy rohadt szót sem fogsz érteni, de aztán belerázódsz, és úgy magával húz a sztori, mint semmi más. A filmet gondolom láttad, az is nagyszerű, de olvasd el, mert nagyon menőnek fogod érezni magad. (Ja és mondanom se kell, hogy ha én fordítottam volna, megőrültem volna, de a címe Gépfrút lett volna)
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák
Ha már azoknál a könyveknél tartunk, amelyek elején egy rohadt szót sem értesz, ajánlom figyelmedbe ezt a művet is. Aztán kitisztul a kép, de nem lesz jobb tőle a lelkednek. Viszont olvasói énednek igen.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek
Igen, tudom, hogy Bűn és bűnhődéssel, de ez még jobb. Testvériség, gyilkosság, és persze itt is van bűn és bűnhődés dögivel. De nem erről szól, hanem a szeretről. Igazából nem tudom, hogy írjak erről úgy, hogy ne Oravecz Coelho-i magasságokba repüljek, áradó szeretet-szerű szókapcsolatokkal, szóval kímélj meg, és olvass bele.
George Orwell: 1984 (és Állatfarm)
Hogy lehet ilyen érzékenységgel ábrázolni a kommunizmust? Úgy, hogy a gyerekek is értsék (Állatfarm)? Hátborzongató, és kötelezővé tenném minden politikusnak, negyedévente. Ha-ha.
Patrick Süskind: A parfüm
Süskind megcsinálta, építészetre koreografált. Írásban adta vissza az illlatokat, elképesztő részletességgel építette fel az univerzumot, amit ha láttál, másként szagolsz majd mindent.
Salman Rushdie: Sálimár bohóc
Olvastál már Márquezt? És Pamukot? Nagyon jó, akkor most olvass Rushdie-t, nem fogod megbánni. Sose értettem a mágikus realizmus hype-ot, talán azért, mert számomra az a megszokott, hogy az élet sokkal furcsább, mint bármi, amit valaha filmen láttam vagy olvastam. Rushdie pont ezt tudja megragadni, talán azért, mert ő a kívülállók kívülállója, indiai muszlim.
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
Tudom, láttad a filmet, namármost egy zseniális filmet nyilván zseniális könyv alapján csináltak, nemde? És hát tudom, hogy szereted a furcsa alakokat, akik savteszt néven LSD-orgiába keverednek. No de viccet félretéve Kesey óta tudjuk, hogy az elmegyógyintézetek nem vicces helyek, és hogy nem mindenki őrült, aki ott van, de az biztos, hogy mindenki őrült, aki kint van.
Robert McLiam Wilson: Euréka utca
Ha jól tudom, ebből a könyvből kb. 80 darab van az egész világon magyarul. (Úgyhogy ha bárki angol nyelvterületen jár, hozzon!) De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ennyi szeretettel és együttérzéssel írni egy északír adósságbehajtó és barátai kalandjairól, nos, ez egy hőstett. Ami megérdemli, hogy el is olvasd.
Minden kép forrása a Pinterest 🙂
Ragyogj tovább, őrült gyémánt 