Nemrég lett volna ötven éves. Iszonyú fiatalon, huszonhét évesen halt meg. Közvetlenül természetesen tudjuk, hogy mitől halt meg: öngyilkos lett egy vadászpuskával, és öngyilkosságához vélhetően nagyban hozzájárult, hogy heroinfüggő volt. Közvetetten azonban más dolog miatt halt meg: attól, hogy lelki beteg volt, és mégsem kért segítséget.
Egész életében kritizálta a macsókat és azt, ahogy az eltúlzott férfiasságot emeli piedesztálra az amerikai kultúra. Mégis abba bukott bele végül maga is, hogy nem tudta: segítséget kérni nem gyengeség. Bevallani, hogy nem tudsz mit kezdeni magaddal, nem tudod magadat megmenteni, nem gyengeség. Persze, elment elvonóra többször is, de az csupán tüneti kezelés. Kurtnek egy jó terapeuta hiányzott igazán, aki a gyerekkori durva sérelmein át a felnőttkori bizonytalanságait is kezelni tudta volna.
Kurt megpróbálta szublimálni, művészetbe fojtani a fájdalmát. Gitározott, énekelt, rajzolt és folyamatosan naplót vezetett, mindig járt az agya valamin. A szerhasználat azonban ezeknél sokkal hatékonyabban csendesítette el a lelkét – és persze velejárója volt a rock’n’roll életformának.
Így lett ikon belőle, amit amúgy biztos nagyon rühellt volna. Fiatal volt és elveszett, és iszonyú kétségbeesett, hogy bár van egy csodálatos felesége (aki amúgy szintén teljesen szét volt zuhanva lelkileg, de legalább hangos volt és magabiztos, és jobban leplezte) meg egy gyönyörű kislánya, az élete nem lett varázsütésre jobb. Attól sem lett jobb, hogy rengeteg ember imádja, és azt csinálhatja, amit szeret. A probléma belül volt, és a külső nyomás, hogy ne beszéljen róla, végül a halálát okozta.
A táradalom kimondottan vagy kimondatlanul már egészen kiskoruktól fogva arra tanítja a fiúkat, hogy ne mutassák ki az érzéseiket. Ha fáj valami, akár kívül, akár belül, ne beszéljenek róla, ne sírjanak – se konkrétan se képletesen. A Mask You Live In című 2015-ös, Netflixen is elérhető dokumentumfilm pont erről szól. Több férfi életén keresztül követi végig, ahogy a társadalom bezárja őket a maszkulinitás kalitkájába, aminek a feszültségét csak az agresszión keresztül tudják levezetni. Elítéltek mesélnek arról, hogy a nehéz gyerekkorukból hogyan vezetett egyenes út oda, hogy fegyvert ragadjanak. Mások arról vallanak, hogyan gúnyolták őket azért, mert nem voltak eléggé férfiasak – a külsejük, vagy éppen az érdeklődési körük alapján. Edzők emlékeznek vissza arra a pillanatra, amikor rájöttek, hogy aktivistaként megakadályozhatják, hogy a macsó férfi eszménye még több emberéletet követeljen. Mert az agresszió nem csak úgy jelenik meg a férfiak életében, hogy összeverekednek a kocsmában, hanem úgy is, hogy háromszor annyian lesznek öngyilkosok, mint a nők.
Ha valaki azon gondolkodik, miért kellene genderszak az ELTE-re, akkor itt a válasz. Azért, hogy elgondolkozzunk a társadalmi szerepeken, az elavult nézeteinket és elvárásainkon, amik mindenkinek az életét megnehezítik.
(Lásd még mérgező maszkulinitásról Miklya Anna zseniális cikkét a Manchester By the Sea c. filmről)
Ragyogj tovább, őrült gyémánt 