Y-generáció? Y-gen!

Az Y-generáció tagjaként eddig bírtam. Most szeretnék reagálni egyes állításokra, amelyek engem és kortársaimat tesznek felelőssé borzalmas dolgokért.

Néhányan már leírták, miért nem rosszabb egyik generáció sem az előzőnél (itt a személyes kedvencem), de én is le szeretném szögezni, hogy az y-generáció nem a Sátán szülötte, hanem – nevetni fogsz – az előző generációké. A szüleinké. Ha most kissé feljebb toltad a szemüveged az orrodon, és felhorkantottál, akkor pontosan te vagy a célközönségem.

Ne is kezdjünk el arról beszélni, hogy az embereket mennyire határozza meg a neveltetésük (segítek: iszonyúan), hanem inkább lássuk, mivel vádolnak minket.

Az Y generáció tagjai utálják legjobban munkájukat 

Igen! Ezt vállalom. De vajon miért lehet ez? Miért gyűlöljük a munkánkat? Mert gyűlölünk dolgozni, és egész nap csokit ennénk és sorozatokat néznénk legszívesebben? (Ebben is van igazság, de ki az, aki nem ezt csinálná legszívesebben?! No de viccet félretéve) Nem. Bármennyire szeretné ezt a kutatás így beállítani. Érdekes módon az idősebb y-generációsak már elégedettebbek a munkájukkal. Vajon miért? Szerintem azért, mert ők már tudják, mit akarnak, rájuk már nem lehet éhbéres diákmelót sózni, így valószínűbb, hogy hozzájuk illő melót találtak. A fiatalabbak pedig még mindig diákmunkában gürcölnek, vagy SSC-ben végeznek lélekölő munkát, hogy megéljenek. Így már rögtön érthetőbb, nem?

Hatalmasak az igényeink 

Húha, már megbocsásson mindenki, de ha nem lennének igényeink, akkor meg igénytelenek lennénk, nemdebár? De nézzük is ezeket a hatalmas, mindent felforgató, borzalmas, szégyentelen igényeket:

  • “a pályakezdő szakemberek körében jelentős az igény a munkavégzés során a közösségi média és a szabadon megválasztott mobil eszközök használatára”
  • “valamint a mobil, rugalmas munkavégzésre” (idézet a fentebb linkelt cikkből)

Atyaúristen!

Vagy mégsem? Segítek, a közösségi média használat = Facebook (jó, most egyszerűsítek, majd egyszer az egész témát PhD-dolgozatban fogom kidolgozni. Nem). Szerintem egyébként a Facebook betiltásának az X-generáció, de még inkább a Ratkó-gyerekek lennének a legnagyobb ellenzői, mert eléggé rákattantak, az alapján, amit a saját feedemben látok. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy én, mint olyan ember, aki az anyatejjel szívta magába az internetet (khm, egyáltalán nem, de muszáj volt beleírnom ezt a fájó sületlenséget, mert olyan szép kép. Szóval 12 éves korom körül kezdtem használni), képes vagyok arra, hogy félóránként 5 percre rápillantsak a “Fészre”, hogy rámírt-e valaki, aztán folytassam a munkámat szupersebességgel. Sőt, elárulok még valamit, simán tudok úgy dolgozni, hogy közben gtalk-on csetelek valakivel. Lehet, hogy most egy világ dőlt mindenkiben össze, de ez a nagyszerű igazság. Mondjuk az is igaz, hogy nem atomreaktor-mérnök vagyok, kiváncsi lennék, ők csetelnek-e munka közben. (Atomtudósok, írjatok!)

Egy laptoppal bárhol dolgozhat az ember
Egy laptoppal bárhol dolgozhat az ember

Jó, lássuk a másikat: mobil (!?!) és rugalmas (!?!) munkavégzés. Mondjuk ki: távmunka, vagy még modernebbül: home office. Hiszen úgyis minden munkát számítógépen végzünk (jó, az árokásást nem, de az amúgy is elég mobil), akkor miért ne maradhatnánk otthon néhanapján, vagy miért ne utazhatnánk le a Balcsira, hogy a teraszról válaszolhassunk kedvenc ügyfeleink e-mailjére? Hát nem?! Sőt! Jobbat tudok! Ha beteg a gyerek, nem kell betegszabadságot kivenni, hanem ugyanúgy lehet dolgozni. Ez uram’bocsá a cégnek is jó. Erre már nincsenek szavak. (De! Sátáni őrület!)
Még valami: a rugalmasság azt is jelenti, hogy ha az ember késik 5 percet, akkor nem visít fel a sziréna, hogy elvigyék a rossz dolgozók börtönébe, hanem marad meló után 5 percet. Vagy épp 95-öt, ha valami sürgős és fontos dolga akad hónapzáráskor. Vagy lelép előbb, mert mindent nagyon gyorsan megcsinált, és péntek van. Úgyis csak csetelne a fennmaradó időben 😉

A cikk aláhúzza, hogy a fent említett dolgok fontosabbak a fiataloknak, mint a fizetés. Mondjuk ki: nem a pénz az elsődleges motiváció. Ez egyrészt egyáltalán nem meglepő a modern pszichológia felfedezései után, másrészt pedig:

Úristen, akkor ez vajon azt jelenti, hogy végre túlléptünk az X-generáció pénzhajhász mentalitásán? Most mi lesz?!

Túl sokáig vagyunk a szüleink nyakán (a.k.a túl sokáig tanulunk)

Jól van, lebuktam. Én is a második mesterdiplomámat csinálom már, de minek, mikor azzal sem leszek milliomos?! Viszont legalább már nem élek a szüleim nyakán.

Hogy miért nem? Mert hála nekik, van egy lakásom. De én szerencsés vagyok, van, akinek a szülei épp, hogy kijönnek a fizetésükből, szóval erre esélyük sincs. Most azt kérdezed, hogy miért, te nem tudsz magadnak lakást venni? A válaszom: hol élsz?! Szerintem 30 éven alul senki nem tud a saját lábára állni saját fizetésből. Ez gazdasági okok miatt van így, amelyekbe most nem megyek bele, mert nem vagyok közgazdász (pedig az milyen divatos diploma).

Én meg újra diák vagyok, és szenvedek is tőle, mert kevés olyan részmunkaidős meló van, ami jól is fizet, és rugalmas is. Kevés? Khm. Nincs ilyen. De én választottam, és vállalom, hogy párizsit eszem sonka helyett még két évig (sőt tudod mit, nem is kérek felvágottat, mert jövőre tandíjat is kell fizetnem…)
Az úgynevezett élethosszig tartó tanulásról most nem is szólok, mert képmutatás lenne. Én tipikusan az az ember voltam, aki tanult valamit, hogy abból majd milyen jól megél, aztán jól pofára estem, és elmentem egy multiba. De ez hosszú sztori, majd máskor elmesélem.

Ők is a Y-gen tagjai

Folyamatosan a mobilunkon lógunk

Igen. Ki nem? Itt beszélgetünk a barátainkkal, itt tanulunk nyelvet, itt olvassuk a sajtót, vagy éppen könyveket, bár azt inkább a Kindle-ön. Itt keresünk rá, hogy milyen növény mellett mentünk el a botanikus kertben, hogy meddig van nyitva a Szépművészeti Múzeum, hogy hol van a legolcsóbb és legjobb fagyi a városban. Csupa szörnyű dolgot teszünk tehát.

Ja, majd’ elfelejtettem: zenét is hallgatunk rajta! Azt, amit az előző generációknak kínkeservesen kellett kazettára venni, majd ceruzával görgetni… azt a zenét nekünk már csak pár kattintás megvenni az interneten digitális formátumban (viszlát, faltól falig polcok a kazettáknak/CD-knek!), és felrakni a mobilunkra. Miért akarjátok ezt elvenni tőlünk vagy akár saját magatoktól?! Én is vettem még fel rádióból kazettára számokat, és üvöltöttem keservesen, mikor 20 másodperccel előbb lett vége a kazettának, vagy elszakadt, mert a 90 perces rohadt vékony volt már. Tudom, miről beszélek!

Igen, talán ez a fő üzenetem. Nem vagyunk teljesen hülyék! Látjuk, mi zajlik a világban, és ezért tudjuk, hogy rohadt szerencsések vagyunk bizonyos szempontból, más szempontokból viszont rohadtul nem. Az y-generáció kifejezés eleve csak az ún. Nyugaton értelmezhető, máshol az emberek örülnek, hogy megélnek. Talán ezt szeretnénk megváltoztatni. Igen, idealisták vagyunk. De mikor is született a legidealistább hippi dal? 1971-ben.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s