Maslow és én

Mindenki ismeri Maslow piramisát ugye? Nem, ő nem egy ókori egyiptomi uralkodó volt, mint mondjuk Ehnaton, hanem egy amerikai pszichológus. Bár lehet, hogy a jelentőségük hasonlóan nagy. 

Jól van, csak viccelek, nyilvánvaló, hogy a modern világ szempontjából Maslow  transzperszonális pszichológiában végzett munkája kimagaslóan fontos, viszont nekem mindig elkezdett viszketni a tenyerem, ha a motivációs elmélete került szóba.
De miről is van szó?

Maslow motivációs piramisa

Abraham (szólíthatom a keresztnevén?) azt állítja, hogy a legfontosabb, hogy legyen ételünk és italunk (fiziológiai szükségletek), meg egy hely, ahova visszahúzódhatunk (biztonság és védelem), és utána kezdhetünk el azon gondolkodni, hogy más is annyira aggódik-e miattunk, mint mi (szeretet és összetartozás), akár saját magunk (önbecsülés); valamint hogy mégis mihez akarunk kezdeni az életben (önmegvalósítás).

Ezt most nagyon leegyszerűsítettem, de hát nem is bonyolult. Ez minden jó elmélet ismérve (hahaha, dehogyis, a jó elmélet ismérve a cáfolhatóság, de erre majd egy másik írásomban térek majd ki. Vagy nem.)

Mit gondoltok erről? Amikor először hallottam ezt, azonnal fellázadtam. Először is: előbb legyen szex, mint érzelmi biztonság? Miről beszélünk, állatokról, vagy emberekről? Jó, értem én, hogy nem kell szeretet a szexhez, de hogy a szex ugyanolyan puszta fizikai igény legyen, mint az evés vagy a szarás? Biztos van olyan, akinek az, aki a kaját is úgy oldja meg, hogy belapátol akármit a szájába, hogy ne érezzen éhséget, oszt jónapot. Nem is ez a legnagyobb problémám, hanem a szeretet és összetartozás, ami csak a harmadik a piramis soraiban.

Először egy személyes példa, ami elindította bennem azt, hogy egy ilyen fontos, egyetemeken áhítattal tanított elméletet megkérdőjelezzek.
Szerelmi bánatom volt, minek következtében se aludni, se enni nem bírtam. Hoppá! Máris két alapvető fiziológiai szükséglet, ami egy magasabb rendű szükséglet miatt nem tudtam kielégíteni.
Persze erre mondhatja bárki, hogy a piramis nem ilyen helyzetekre vonatkozik, hanem hogy ha kidobnak egy repülőből ejtőernyővel, akkor előbb nyilván vizet keresel és nem barátokat.
Ez rendben is van, de a modern társadalmakban mi haszna van annak, hogy ezt tudjuk? Semmi? Kellene valaki, aki kidolgoz egy elméletet, ami a mai életünkre reflektál inkább, és ez én leszek!

Viccet félretéve, bizonyítékom is van arra, hogy a szeretet iránti  nem csak a harmadik a sorban, hanem igenis alapvető emberi igény.
Egy magyar származású pszichoanalitikus, René Árpád Spitz figyelte meg filmre vett kutatásai során, hogy a gyerekek, akik nem kapnak figyelmet, szeretetet (ő például árvaházban élő gyerekeket figyelt meg), azok lassabban fejlődnek, visszafejlődnek, sőt akár meg is halhatnak. Nem azért, mert az árvaház koszos, vagy több a baktérium, mert a kontrollcsoport, a börtönben, anyjukkal élő gyerekek például sokkal jobban voltak.

Jó, igaz, ezek gyerekek, egy jól szocializált felnőtt talán nem hal bele, ha senki sem szereti, vagy ha elveszti a szeretteit.  De azért lássuk be, hogy érdemes elgondolni, kinek mi az alapvető fontosságú.

(És akkor még nem is beszéltem azokról az emberekről, akik egyáltalán nincsenek biztonságban, mert mondjuk börtönben vannak, vagy egy diktatórikus rendszer foglyai, mégis alkotnak, kreatívak, de legyen elég ennyi mára.)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s