Mit tanulhatunk el a franciáktól?

Igen, komolyan beszélek, vannak dolgok, amiket eltanulhatunk tőlük. Nem a konyhaművészetről vagy a divatról akarok most írni, hanem az önérzetről.

Aki járt vagy élt már Franciaországban, az tudja, mit jelent a grève, magyarul a sztrájk fogalma. Minden hónapra jut egy sztrájk, hol a metró nem megy, hol a tanítás szünetel. Hogy miért? Nagy hagyománya van a tiltakozásnak. Ha valami gond van, a franciák azonnal felszólalnak. Ha valami nem tetszik, akkor nagyon hamar beszüntetik a munkát, hogy kifejezzék, mi a problémájuk, és leüljenek megoldást kidolgozni az illetékessekkel.

Addig, amíg nem változik valami, a sztrájkállapot fennáll.

Ahhoz képest, hogy az egész várost megbénítja az RATP (párizsi BKV) sztrájk, senki nem puffog és nem szidja a metróvezetőket. Megszokták már, de még inkább úgy gondolják, hogy ha sztrájk van, annak oka van, és az ügy mellé állnak, ha csak passzívan is.

Notre Dame da Paris

Hiszen lehet, hogy másnap ők, az irodisták fognak sztrájkolni, hogy csak heti 30 órát kelljen dolgozniuk 35 helyett. (Franciaországban 2000 óta 35 órás a munkahét. Nem hinném, hogy ez a gazdaság rovására ment, hiszen jelenleg Franciaország az ötödik legnagyobb gazdaság a világon. Emberileg valószínűleg megéri, hiszen Európán belül Franciaországban a legmagasabb a teljes termékenységi arányszám, csak az izlandiak előzik meg őket.

Szóval miért is olyan önérzetesek a francia emberek? Valószínűleg azért, mert pont ma van 225 éve, hogy elfoglalták a Bastille börtönét, és eltörölték az abszolutizmust.

Úgy tűnik, hogy a véres történések és visszaesések dacára nagyon megtetszett nekik az önrendelkezés, és azóta sem hagyták abba – nem csak intézményi, hanem emberi szinten sem.

Kétszázhuszonöt év nagyon sok, ha most megpróbáljuk, nem leszünk rögtön olyan öntudatosak, mint ők. De ha nem próbáljuk meg, akkor elveszünk. Hol van az erő, ami a magyar szabadságharcosokat vezette nem is olyan rég?

Ez az, amiért szükségünk van a franciákra. Hogy megmutassák, létezik egy olyan nemzet, amelyik mindig, minden körülmények közt kiáll a jogaiért. Amelyik mindig szól, ha fáj valami, ha nem tetszik valami. Amelyik nem azt mondja, hogy kibírjuk ezt is, hanem azt mondja: ez így nem felel meg nekünk, szóval teszünk valamit. Öntudatot tanulhatunk tőlük, és önbizalmat. Azt, hogy felismerjük: attól, hogy nem szólunk, ha valami nem tetszik, nem fog megváltozni. Nem fog elmúlni. Ha szeretnénk, hogy valami máshogy történjen, akkor cselekednünk kell. Erőteljesen méghozzá, hogy mindenki a problémára szegezze a tekintetét. Minden francia, olykor minden európai, „Vigyázó szemetek Párisra vessétek!”

Tour Eiffel avagy Eiffel-torony

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s